A valaha készült legfurcsább, legzavaróbb gyerektévédráma. Jeremy Burnham és a Dr. Who korábbi közreműködője, Trevor Ray csapata írta, akik közöttük valami olyasmit találtak ki, ami azt sugallja, hogy a Quatermass írója, Nigel Kneale megcsinálja a The Wicker Man-t gyerekeknek, és közben megőrül.
A hatrészes történet egy fiatal fiút és asztrofizikus apját követi nyomon, amint a kis angol városba, Milburybe költöznek, amely egy hatalmas, ősi kőkör helyén épült. A kívülállók lassan ráébrednek, hogy itt valami furcsa történik: a falusiak furcsa kifejezésekkel köszöntik egymást ("Boldog napot"), úgy tűnik, képtelenek elhagyni a régi kőkör határait, és mindannyian egy baljós csillagász irányítása alatt állnak (a ragyogóan nyugtalanító Iain Cuthbertson). És ez még azelőtt van, hogy hőseink pszichés megrázkódtatásokat kezdenének kapni a kövektől, vagy találkoznának az egész faluval, aki az ablakuk előtt kántál az éjszaka halotti idején. A cselekmény igen fejforgató, egy távoli szupernóvát, egy időtörést, fekete lyukakat és ősi druidákat vesz fel. Ez egy olcsón készült 1970-es évekbeli tévéműsor, természetesen vidám ruhák és frizurák választékával. De egyben erőteljes, intelligens, rendkívül hátborzongató keveréke a folk-horrornak és a trippy sci-finek, mind a nyüzsgő, nyárias brit tájban gyökerezik. Már nem teszik őket ilyenné, sajnos. Még a zene is ijesztő. Valójában a zene különösen ijesztő.
damienlove.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
