Kő-körök, körárkok

Az archaeoasztronómiai kutatások ritkán érintik a szoláris-asztrális szimbólumok szerepét a régészeti kul- túrákban, pedig számos bronzkori absztrakt ábrázolás jelöl valamely égi jelenséget. A különféle kör alakú jeleket szinte kivétel nélkül napszimbólumnak tekintik a régészek, anélkül, hogy feltennék a kérdést, mi lehet az oka sokféleségüknek, és miért nem csak a legegyszerűbb módon, körrel és sugarakkal ábrázolták a Napot a különféle tárgyakon. A légköri jelenségek és a bronzkori absztrakt szimbólumok összehasonlítása számos kérdésre választ kínál.
A kutatók egy része már régóta feltételezi a különböző, kör alakú jeleket tartalmazó díszítőmotívumok kapcsán,hogyabronzkoriEurópahitvilágátáltalánosnapkultuszjellemezte.1 Afeltételezettnapszimbólumok gazdag formai változatosságának hátterét azonban még nem vizsgálták. Kimerítő tipológiai elemzésekkel osztályozták a jeleket anélkül, hogy keresték volna a sokféleség okát.2 Olyan tanulmány nem született még, amely ezeknek az ábrázolásoknak a részleteire összpontosítva felvetette volna a kérdést, hogy mi alapján tekinthetők a jelek a Nap szimbólumának, és miért zárható ki, hogy egy csillagról vagy a Holdról lenne szó. Érdekes kérdés az is, hogy mi az oka a formai változatosságnak, és miért találhatjuk meg ugyanazokat a szimbólumokat jelentős idő- és térbeli eltéréssel, szinte minden emberi kultúrában.
A légköroptikai jelenségek és a bronzkori szimbólumok részletes összehasonlító vizsgálata során feltűnt a hasonlatosság az absztrakt szimbólumok és a légköri jelenségek megjelenési formái között, különösen az olyan leleteken, melyek tekintéllyel, hatalommal bíró személyekhez kapcsolhatók. Az összehasonlítás eredménye alapján meglepően sok kérdésre adhatunk új választ. Úgy tűnik, hogy a légköri jelenségek jelentős szerepet játszottak a bronzkori vizuális kultúrában, sokkal fontosabbat, mint akár a Nap vagy a Hold a légkör jelenségei nélkül.3

A NAP- ÉS HOLDFÉNY ÁLTAL GENERÁLT LÉGKÖRI JELENSÉGEK ÉS AZ EZEKNEK MEGFELELTETHETŐ SZIMBÓLUMOK

A tanulmány terjedelmi korlátai miatt csak röviden tudom bemutatni a légköri jelenségek közül azokat, amelyek ábrázolása véleményem szerint megtalálható a bronzkori „napszimbólumok” között.4
A Föld légkörének közel 80%-a a troposzférának nevezett legalsó rétegben tömörül. Ez az a réteg, ahol az időjárási folyamatok zajlanak, és a légköri jelenségek döntő többsége létrejön. Magasabban fekvő részén a hőmérséklet alacsony, és a vízcseppek gyakran jégkristályokká alakulnak. A légkörbe jutó nap-, hold- és csillagfény milliárdnyi módon lép kapcsolatba a levegő molekuláival, a lebegő vízcseppekkel,
1 Pl. Gelling, Peter – Davidson, Hilda Ellis: The Chariot of the Sun (London: J.M. Dent & Sons Ltd., 1972); Green, Miranda: The Sun-Gods of Ancient Europe (London: Batsford Ltd., 1991); Kristiansen, Kristian: The Nebra find and early Indo- European religion. In: Der Griff nach den Sternen, hrsg. Harald Meller – François Bertemes. Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle, Band 5 (Halle, 2010), 431–437.
2 Pl. Kossack, Georg: Studien zum Symbolgut der Urnenfelder- und Hallstattzeit Mitteleuropas. Römisch-Germanische Kommission des Deutschen Archäologischen Institut zu Frankfurt am Main. Römisch-germanische Forschungen. (Berlin: W. de Gruyter, 1954); David, Wolfgang: Studien zu Ornamentik und Datierung der bronzezeitlichen Depotfungruppe Hajdúsámson-Apa-Ighiel-Zajta. Bibliotheca Musei Apulensis 18. (Alba Iulia: Verlag ALTIP S. A., 2002).
3 Pásztor, Emília: Prehistoric Light in the Air: Celestial Symbols of the Bronze Age. In: The Oxford Handbook of Archaeology of Light, ed. Konstantinos Papadopoulos (Oxford: Oxford University Press, 2015. év végén megjelenő kézikönyv).
4 Az érdeklődő olvasó az interneten bőségesen talál leírást ezekről, magyarázó ábrákkal és számtalan fotóval, pl. http://legkoroptika.hu/, Mila Zinkova, http://www.andershanssen.com, http://markom.kuvat.fi  

jégkristályokkal és porral. A bejövő fény elhajlik, megtörik, tükröződik, szóródik, elnyelődik, és ennek eredményeként számtalan légköri tünemény kápráztat el bennünket. Több, igen látványos jelenség akkor keletkezik, amikor a Nap és a Hold alacsonyabban tartózkodik az égen, vagy a levegőben meghatározott alakú és állású jégkristályok vannak. Ezért télen vagy a magasabban fekvő vidékeken, a magasabb földrajzi szélességen gyakrabban figyelhetők meg légköri jelenségek.
Koronának nevezett, az égitest korongjához közeli, színes, koncentrikus gyűrűk a Nap és a Hold körül egyaránt keletkeznek, amikor a fény vékony, ködszerű felhőrétegen hatol át. A Hold körül azonban könnyebben megfigyelhető ez a gyakori jelenség, amely időnként esőt jelez.



1. kép: Korona a Hold körül (fotó: Ujj Ákos, legkoroptika.hu)

2. kép: Sághegyi korong (fotó: Pásztor Emília)

Akkor is keletkezhet szivárványszínű fénygyűrű, mikor jégkristályok vannak a levegőben, ez a halónak nevezett jelenség azonban az égitestektől távolabb mutatkozik. Bárhol és bármikor megfigyelhető ilyen fénykör; a Hold körül az ókori rómaiak például olyan gyakran észlelték, hogy már fel sem sorolták a csodák éves listáján, csupán időjárási jelnek tekintették.5

3. kép: Nap haló (fotó: Farkas Alexandra)

4. kép: Hold haló (fotó: Farkas Alexandra)

5. kép: Zalaszabari kincs, részlet. A csüngők több légköri jelenséget ábrázolnak. Szilvia Honti – Viktória Kiss: Bronze Hoard from Zalaszabar. In: Moments in Time, ed. Alexandra Anders – Gabriella Kulcsár (Budapest: L’ Harmattan, 2013),
1.2. kép nyomán.

Különböző, összetett halójelenségek keletkezhetnek a légkörben található jégkristályok alakjától, állásától és egymáshoz viszonyított helyzetétől függően. A melléknapok, a naposzlop, egy fénykereszt, vagy számos fénykör és ív számtalan variációban mutatkozhat az égen. A régészeti leletek alapján arra következtethetünk, hogy a legnagyobb hatása annak a légköri jelenségnek volt, amely egy roppant nagy, négyküllős kerék formájában jelenik meg az égen.

6. kép: A négyküllős kerék alakú légköri jelenség (fotó: Sarah McMahon)

7. kép: A négyküllős kerék alakú légköri jelenség (fotó: Ladislav Nyc)

8. kép: Kocsimodell Pocsajról. Raczky Pál (szerk.): Dombokká vált évszázadok
(Budapest: PYTHEAS Kft, 1991–92), 4. alapján.

9. kép: Korongfejű bronztű.
B. Horváth Jolán – Keszi Tamás:
Az Intercisa Múzeum Kincsei II. (Dunaújváros: Extra Média Nyomda Kft, 2004), 266. kép alapján.

10. kép: Koszideri I. kincs csüngői. Raczky Pál (szerk.): Dombokká vált évszázadok (Budapest: PYTHEAS Kft, 1991–92), 11. alapján.

11. kép: Késő bronzkori kincs áttört csüngői, Velem-Szentvid (fotó: Pásztor Emília)

12. kép: A Hasfalván (ma Haschendorf, Ausztria) előkerült különleges bronztárgy, melynek tetejét egy külön, sugaras napjellel díszített korong zárja. A tárgy szinte pontos mása a svédországi Balkåkra-ban került elő. (fotó: Karáth Imre)

Nem kevésbé fontosak az ún. melléknapok sem, amelyek a hármas szám mágikus szerepére is magyarázatul szolgálhatnak. A Nap és a Hold körül egyaránt megfigyelhető ez a jelenség.

13. kép: Melléknapok a Nap két oldalán (fotó: Tim Post/MPR News)

14. kép: Alaszkai mellékholdak (fotó: Sebastian Saarloos)

15. kép: Arany karperec, Magyarbénye.
Kovács Tibor – Raczky Pál (szerk.):
A Magyar Nemzeti Múzeum őskori aranykincsei (Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 2000), 26. kép alapján.

A légköri jelenségek értelmezési lehetőséget kínálhatnak egyes, különleges régészeti leletekhez is. A központi tüskével rendelkező koncentrikus korongcsüngők előképe például talán a naposzlop lehetett.

16. kép: Tüskés korongcsüngő, Ráczegres.
Hampel József: A bronzkor emlékei Magyarhonban (Budapest: Országos Régészeti és Embertani Társulat Kiadványa, 1892),
CLXI. tábla nyomán

17. kép: Naposzlop (fotó: Shir Goldberg)

A Nap körül keletkező melléknapok és fénykör inspirálhatta az urnamezős kultúrára jellemző, valószínűleg a hitvilágával kapcsolatos motívumot is, amelyet a kutatás napbárka szimbólumnak nevez. Állításom egy komplex légköri jelenség fotójára montírozott napbárka szimbólummal szeretném érzékeltetni. A Nap két oldalán látható melléknapok alkotják a két úszó madár figurát, a haló és a közepén ragyogó fényt árasztó Nap pedig a madarak közti napszimbólumot.

18. kép: Összetett haló jelenség, amely talán a napbárka szimbólum ihletője
(fotó: Jay Johnson © Physical Sciences Lab, University of Wisconsin-Madison. Grafika: Kelemen Áron)

Az említett légköri jelenségek különleges megjelenést kölcsönöznek a Napnak és a Holdnak, és ahogy a fentebbi képek is igazolják, formáik azonosíthatóak a bronzkori ábrázolásokon.
A felvetés, hogy a Nap és a Hold szimbólumairól van szó ezekben az esetekben is, magyarázattal szolgál a szimbólumok változatosságára, és arra, hogy ugyanazok a jelek a világ bármely táján előfordulnak. A holdszimbólumok látszólagos hiánya arra késztette a régészeket, hogy a Nap szerepét túlértékeljék, a Holdét pedig alábecsüljék, dacára annak, hogy mind a történelmi, mind a néprajzi források tanúskodnak a Hold jelentőségéről az élet megannyi területén. Mivel azonban számos légköri jelenség megfigyelhető mind a Nap, mind a Hold körül is, bizonyos szimbólumok vonatkozhatnak a Holdra is.
Az antropológiai kutatások szerint a jelek a hagyományos népművészet fontos elemei, és átszövik az élet minden területét. Ha azonban ezeknek a jeleknek egy adott közösségben betöltött szerepét szeretnénk vizsgálni, a kutatást szűkíteni kell egy-egy régészeti kulturális csoportra vagy kisebb földrajzi területre. Jelenleg több ilyen jellegű kutatásunk is zajlik.

1) A KÁRPÁT-MEDENCEI BRONZKORI SZIMBÓLUMOK ÉS A LÉGKÖRI JELENSÉGEK KAPCSOLATA

A régészeti leletanyag alapján a Kr.e. 17–15. században több olyan tárgytípus tűnt fel, amelynek praktikus funkcióján túl fő feladata a rajta lévő, más tárgyakról is jól ismert szimbólum megjelenítése volt. A legismertebbek ezek közül a bronzcsüngők, amelyeket változatos formájú, napszimbólumnak tartott jelekkel díszítettek.6 A szoláris szimbólumok számának növekedése általánosságban is megfigyelhető azonban más régészeti leleteken is.7 Feltételezésünk szerint ennek oka részben az lehetett, hogy a Kr. e. 17. században megnövekedett a vulkáni tevékenység. A kutatások szerint a Vezúv Kr.e. 1660, az alaszkai Aniakchak Kr.e. 1645, a Théra pedig Kr.e. 1620 körül nagy mennyiségű vulkanikus anyagot juttatott a levegőbe. Az erős vulkáni tevékenység jelentős mértékben megváltoztatja az időjárást és a légköri jelenségeket is. A legszembetűnőbbek a szokásosnál sokkal intenzívebb, vöröses naplementék és napfelkelték (talán a nebrai korong arany íveit is ezek a jelenségek ihlették). A légkörben lévő hamu és porszemcsék, illetve a szétterjedő kénes gázok a szokásoshoz képest megváltoztathatják az égbolt, a Nap és a Hold színét, és koncentrikus köröket hoznak létre a Nap körül (ez az ún. Bishop-gyűrű). Az erős vulkanikus tevékenység szokatlanul hidegre változtatja az időjárást, hideg időben pedig gyakrabban megfigyelhetőek a légköri jelenségek.8 A projekt ennek az elméletnek a kidolgozását és tesztelését tűzte ki célul.

2) EGY BRONZKORI SZIMBÓLUM RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSE: A KÖR-KERESZT

A bronzkor talán legjellemzőbb és leggyakrabban előforduló szimbóluma egy négyküllős kereket formáz. Állításunk szerint azonban félrevezető a jelet a napisten-kocsi négyküllős kerékszimbólumaként értelmezni, vagy még inkább abból eredetezni, mivel a szimbólum már a küllős kerék feltalálása előtt megjelenik, és használták olyan területeken is, ahol a kereket még csak nem is ismerték. Nem valószínű az sem, hogy a jel a Napot és a négy világtájat együttesen ábrázolná, utóbbit a kereszt négy szárával jelezve. Sokkal inkább feltételezhető, hogy a Napot egy összetett légköri jelenséggel, fénykereszt és haló által körülvéve ábrázolták. A szimbólum különleges szerepet töltött be például az észak-amerikai indiánok hitvilágában, akik nem ismerték a küllős kereket. A régészeti leletek és az indián néprajzi párhuzamok elemzésével az egyszerűnek látszó szimbólumok rendkívül összetett üzenetére szeretnénk felhívni a figyelmet, amely egy adott közösség számára több jelentésréteget is hordozhatott.9

I
3) LÉGKÖRI JELENSÉGEK SZIMBÓLUMAI MAGYARORSZÁGI LELETEKEN

Bár a kutatás nem tartja még számon, hazánkban is kerültek elő archaeoasztronómiai szempontból a nebrai koronghoz hasonló, vagy a tudományos értelmezés számára még több lehetőséget hordozó régészeti leletek, mint például a dunavecsei arany kartekercs. Itt a nebrai koronggal szemben nemcsak az ábrák értelmezésére, légköri jelenségekkel való azonosítására van lehetőség, mivel a tárgy funkciója ismert: kartekercs. Motívum- és szimbólumrendszere is sokkal összetettebb, gazdagabb, mint a korongé. A kartekercsen két napkorong egyértelműen beazonosítható a kacsszerű ívek találkozásainál, melyek vagy a holdsarló ívét vagy hajóorrot jelképeznek. A két napkorong között látható egy nagyon fontos, öt 

körből álló jel, amelynek számos analógiája ismert. Megtalálható a híres, ún. ezelsdorfi és berlini késő bronzkori aranykalapokon (Kr.e. 14–8. század),10 valamint a talán kortárs mükénéi aknasírok egyikéből származó híres aranydiadémon.11 Feltűnik ez a szimbólum a késő rézkori, ún. bratislavai típusú tálakon is, de a legfontosabb szerepet talán a késő rézkorból a kora bronzkorba átvezető átmeneti időszakra jellemző vučedoli kultúra hitvilágában töltötte be. Bár Aleksandar Durman állítása szerint ez a jel az Orion csillagképet szimbolizálja,12 véleményem szerint egy olyan légköri jelenségre utal, amikor négy melléknap látható a Nap körül szimmetrikus elrendezésben. Ennek a szimbólumnak a jelentőségét egyértelműen jelzi, hogy számos régészeti kultúrában presztízstárgyakat díszítettek vele. A kart díszítő ékszer felületén, többszörösen használt hármas pontegyüttes ugyancsak melléknapokra utal, a leggyakoribb hármas napra.
A Kárpát-medencében számos további olyan régészeti lelet található, amelynek szépsége és tudományos értéke felveszi a versenyt a nebrai koronggal. A bajai Türr István Múzeum 2015 végén nyíló nemzetközi régészeti kiállítása ezeket a leleteket és a velük kapcsolatos kutatási eredményeket mutatja be, így ünnepelve a Fény Nemzetközi Évét. A kiállítás címe „A fény régészete.”13

19. kép. Arany kartekercs. Dunavecse. Kovács Tibor és Raczky Pál (szerk.): A Magyar Nemzeti Múzeum őskori aranykincsei (Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 2000), 24. kép alapján.

20. kép. Lábvért, Rinyaszentkirály (rajz: Gáspár Aladár)

A bronzkori égi szimbólumok „kódjának” megfejtése új lehetőségeket kínál az archaeoasztronómiai kutatások számára. A különleges égi jelenségeket ábrázoló napszimbólumok számtalan leleten megjelennek, pl. sírkerámián, fegyvereken és ékszereken. Tanulmányozásuk értékes, új információkkal szolgálhat a bronzkori régészet számára. Ez a rövid összefoglalás remélhetőleg nemcsak azt igazolja, hogy érdemes a bronzkori szimbólumokat tanulmányozni, hanem azt is, hogy az égi jelenségek a bronzkori ember életének számos területén jelentőséggel bírtak, ami még az anyagi kultúrában is kimutatható. Az archaeoasztronómia tudományterülete előbb-utóbb kivívja magának Magyarországon is azt az elismerést, amelyet megérdemel.

Eredeti itt: https://www.academia.edu/19107134/MAGYAR_ARCHAEOASZTRON%C3%93MIAI_KUTAT%C3%81SOK_III